1060 / akár az erdőben a vadnyom / József Attila emlékére

József Attila / Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.

////////////////////////////////////////////////////////////////////

... A következő pillanatban csendesen kocogtatott valaki az ajtón. Ez nem Attila ... Később mondta Etus, hogy gépiesen az órára nézett; negyed kilenc volt. Dermedten meredtünk az ajtóra. Még a gyerekek is. Síri csönd ült a szobán és mozdulatlanságba me­redtünk. A csendes kocogás megismétlődött. Etus hir­telen az ajtóhoz lódult és sarkig tárta. Fekete, a falu bolondja állott az ajtó előtt. Rongyos kiskabátjában, dideregve, kezét tördelve. Borostás ajka rángatózott, szeméből könnyek potyogtak. Csak állt ott és nézett befelé, a világosságba és rázkó­dott. A hideg rázta-e, vagy a sírás?... Végre megszó­lalt nyögve, akadozva:

— Ne tessék megijedni...

Csak annyit láttam, hogy Etus nekiesett az ajtó­félfának. Nem emlékszem, hogy a szegény, nyomorult ember mit mondott még. Hogy mondott-e még valamit. Kirohantam. Végig a kihalt villasoron, ijedt szűkölés­sel, mint egy kutya. A sarokra érve láttam, hogy az állomás minden ívlámpája ég. A világosság felé rohantam tovább. A sorompón túl pár ember álldogált, az állomásfőnök, meg egy csendőr. Feltűzött szuronnyal. A széles vállú csendőr utamba állt. Megfogtam a kabátját és ráztam. Nyöszörögtem valamit, kérleltem valamire. Nem, nem, rázta a fejét és forgott előttem, hogv ne tudjak tovább menni.

Háta mögöttt, azon a helyen, ahol nyáron Magyarország térképe virít piros és kék virágokkal, fehér kavicsokból kirakva, feküdt Attila. A vasútháló­zati térképpel takarták le. Az állomásfőnök szedte le az iroda faláról, ő borította rá. Először csak a színes vonalakkal tarkázott, nagy papírt láttam. Aztán a két cipőjét, amit a papír fedet­len hagyott. Kialudt szememben a lámpák fénye. A csendőr fogott fel és rázogatott karjában.

Magamhoz tértem. Valaki odajött és megkérdezte, hogy mit akarok, hova vigyék? Haza? Vagy a temető halottas házába?

— Hát meghalt?... — kérdeztem értelmetlenül és végignéztem az embereken. Azok nem mozdultak, nem feleltek semmit.

(Részlet József Jolán József Attila élete című könyvéből.)

////////////////////////////////////////////////////////////////////

A verseket elmondják: Jordán Tamás és Latinovits Zoltán
Zene: Menahan Street Band, Emancipator, Kex, Massive Attack, Sebő Ferenc

/////////////////

///////////////////////////////////////////////////////////////////////

A Donably oldalunkon támogathatsz minket. Ha nem szeretnél Barion tárcát regisztrálni, ez a menet:

1. Kattints erre: donably.com/gombapresszo

2. Regisztrálj vagy jelentkezz be a Donablyra.

3. Válaszd ki a neked megfelelő összeget (lapozható jobbra!).

4. Kattints a "fizetés barionnal" gombra.

5. Válassz, hogy bankkártyával, Google Pay-jel vagy Barionnal fizetsz.

////////

A gombapresszó Twitter csatornája.
Az élő adások helyszine, az MR4 csatorna.
Adászene listák: 2019 / 2020 / 2021 / 2022 / 2023
Küldhetsz nekünk levelet is.